A birstermesztés buktatói

Dr. Sipos Béla Zoltán,– a gyümölcsfák metszése tanfolyam szakembere

Interjú Keresztes Ferenc okleveles kertészmérnökkel, növényvédelmi szakmérnökkel.

– Úgy hírlik, hogy Ön az egyik legkomolyabb birstermesztő Magyarországon.

– Ez némileg túlzás, de itt Lajosmizse környékén a körülbelül 15-20 hektárnyi birsültetvényből 12 hektárt gondozok, 2 hektár van saját tulajdonban. Ez jelentős felületnek mondható, mert úgy becsülöm, hogy legfeljebb 100-150 hektár van az országban. Ezen kívül meggyet, almát és egy kis őszibarackot is termelünk.

– Miért döntött a birs mellett?

– Meg fog lepődni. Ezelőtt vagy 25 éve láttam Jugoszláviában egy birsültetvényt, betakarítás előtt. Csodálatos látvány volt, beleszerettem ebbe a sokoldalú gyümölcsbe. Virágzáskor, termésérés idején az egyik legszebb dísznövény, gyümölcse gyógyhatású, köszönhetően kiugróan magas pektintartalmának. Egyedi illatú termése iparilag sokoldalúan feldolgozható. Napjainkban például a birspálinka komoly slágertermék.

– Mit kell tudnia annak, aki hektáronként -mint Ön- 40 tonna birset szeretne termelni?

– Az első a környezet. Az nagy tévedés, hogy a birs igénytelen növény! Olyan talajon amelyikben a humusztartalom nem éri el az 1%-ot, nehezen lehet ekkora mennyiséget termelni. Mészre nagyon érzékeny, 5% feletti fiziológiás mésztartalmú talajra nem ajánlom telepíteni. Száraz körülmények között a gyümölcsök kövecsesednek, tehát ildomos valamilyen víztakarékos rendszerrel öntözni a növényeket. Tápanyagigénye gyakorlatilag megegyezik az almáéval, de a nitrogénnel vigyázni kell, mert túladagolva húsbarnult lesz a gyümölcs. Ennek elkerülésére mi évente többször permetezünk kalcium-tartalmú lombtrágyával. A következő és nagyon fontos, a fajta. Nem eléggé köztudott, hogy a birs talán a legfogékonyabb az almatermésűek tűzelhalás betegségére (Erwinia amylorova), és a fajták között óriási különbségek vannak! Itt a táblában is látható, hogy a „Vranja”-kedvenc körte alakú fajtám, nem ritka az 1 kilós gyümölcse sem- szinte rá sem hederít a fertőzésre, a „Leskováci” -ami egyéb szempontokból kiváló-, „halálosan szerelmes” a tűzelhalásba. A pusztuló képet mutató fák mind azok, amelyiken csak 1-2 gally mutatja a fertőzést, az a „Vranja”. Másik kedvelt fajtám -van több is- a „Bereczki bőtermő”. Megbízhatóan terem, az illata, aromája egyedülálló, sajnos hullásra hajlamos.

– Van tűzelhalás-rezisztens birsfajta?

– Egyesek szerint igen, szerintem meg nincs. Voltam egy rezisztensnek titulált fajtákból létesített ültetvényben. A tulajdonos sajnos nem tudta, hogy május közepétől mitől kókadnak, hervadnak, feketednek a hajtások. A terméskezdemények megállnak a fejlődésben, feketére színeződve lehullanak. A tűzelhalástól! Nekem is van az egyik „legellenállóbb” fajta a „Robusta”. Lehet, hogy ahol kinemesítették ott az, mert feltehetően nem az az Erwinia törzs él ott ami nálunk. Szóval: A birs nem öntermékeny, több fajtát kell a táblába ültetni. Én nagyon ajánlom az újdonsült telepítőknek, hogy alaposan tájékozódjanak fajtaügyben! A külföldi példák nem biztos, hogy hazánkban is érvényesek! Például három bolgár fajtából nálam csak egy maradt meg, a másik kettő nem bírta a téli fagyokat. Nagyon veszélyesnek tartom a „zsebimportot”, és elkeserít, hogy a hatalmas tudásanyaggal, fajtagyűjteménnyel, adatokkal rendelkező kertészeti kutatóintézeteink a napi megélhetésért küzdenek. Egyre elkeserítőbb az erősödő bürokrácia, és a szakmai irigység. Én az újfehértói kutatóintézetet ajánlom mindenkinek, ha részletes ismereteket akar az egyes gyümölcsfajtákról.

– A fajták milyen alanyon vannak, milyen művelésmódot ajánl?

– Szerintem a birs is termeszthető bio, vagy integrált módszerekkel, de csak nagyon nagy technológiai fegyelemmel a tűzelhalás miatt. Mi 6×4 m-re ültettük a fákat ezelőtt 25 évvel. Az alany a BA 29-es, a koronaforma alacsony törzsű késleltetett váza. Nehezen alakítható faj, sose arra nő, amerre az ember szeretné. Külföldön láttam karcsú-orsóra nevelt ültetvényeket is. A sudarat nagyjából a fák 15 éves korában vágtuk ki. Tehát ugaros sorközművelés, a facsíkokat vegyszerekkel tartjuk gyommentesen. A mechanikai facsíkművelés veszélyes, mert ha megsértjük a gyökereket, ez az alany el kezd sarjadzani, ami elég kedvezőtlen az  ültetvényben. Metszést nyugalmi állapotban végzünk. Csak ritkítunk -vesszőt, gallyat- a birs vesszőjét nem szabad visszametszeni, mert a vegyes rügyek a vesszők felső harmadában vannak.

– Növényvédelem?

– A legkritikusabb technológiai elem a tűzelhalás miatt. Ezt a baktériumot 1996-ban azonosították Magyarországon, de szerintem már jóval korábban itt volt, csak „hivatalosan” nem ismertük! Annak idején a nálam járt jugoszláv barátaim évekkel korábban beazonosították az Erwiniát.  Ez a behurcolt betegség nagyon sok nagyüzemi ültetvényt, és kiskerti fát tett tönkre. A tűzelhalás előtt a birs moníliás betegségei volt a mumusok (Monilinia linhartiana, Monilinia fructigena). Ezek ellen ma már gyerekjáték megvédeni a fákat, de a tűzelhalás komoly gond. A fertőzés létrejöttéhez 16 ^oC átlaghőmérséklet, magas páratartalom, és hosszan tartó nedvességborítottság szükséges. Újabb vizsgálatok szerint akkor is kialakul a járványszerű fertőzés ha nincs csapadék, de több napig 30 fok felett van a léghőmérséklet (hőségnapok). Májustól szeptemberig bármikor fertőzhet, ha a szaporodáshoz kedvezőek a feltételek. A virágzás a legveszélyesebb időszak. Nem csak a bibén, de hajtáscsúcsokon, sőt a fiatal levelek légzőnyílásain keresztül is képes fertőzni! A fertőzés megfigyelésem szerint naponta 40-50 cm-t is haladhat a fás részekben!

– Hát ezért találó a tűzelhalás elnevezés. Hogyan lehet ellene védekezni?

– Van egy mostanában kifejlesztett víruskoktél, ami 72%-os hatású. Nagyon drága. Egy kezelés szerköltsége hektáronként 15000 Ft, és ehhez jönnek még az egyéb költségek. Virágzás idején legalább három alkalommal kell védekezni ezzel az anyaggal, mert csak 48 óráig hat. Korábban említettem, hogy a réztartalmú szerek baktériumok ellen nagyon jók, viszont a tűzelhalás ellen nem elég hatásosak. De mindenképpen hasznosak. A legjobb védekezőeszköz a metszőolló és a fűrész. Ha észrevesszük a hajtásokon az első tüneteket, akkor a 10-20 cm hosszú hervadó, feketedő levelű hajtást azonnal le kell törni lehetőleg minden nap, vagy kétnaponta. Ha már kissé előrehaladottabb a fertőzés, akkor a hajtásokat 25-30 cm-es gallyal együtt levágjuk, műanyag zsákba gyűjtjük, és azonnal megsemmisítjük. A metszőeszközöket természetesen minden fa után fertőtleníteni kell. Hogy együtt élhessünk ezzel a kórokozóval legalább hetente át kell vizsgálni a fákat, és el kell végezni a védelmi munkákat. A rovarkártevők ellen viszonylag könnyű védekezni és nem is okoznak komoly kárt. Talán az almalevél a sátoros moly az egyetlen kivétel. Ez egy levélaknázó moly. Április végén rajzik először, ekkor kell elkapni, mert nyár végéig szinte állandóan jönnek az új nemzedékek.

– Elérkeztünk a betakarításhoz. Ezt hogyan oldják meg?

– A legnagyobb gond a megbízható, gondos szedőmunkás, mert a birs a legkisebb ütődésre is hullafoltos lesz. Műanyagvödrökbe szedjük a gyümölcsöket, amikor kellően besárgultak, általában szeptember közepétől. A vödrökből nagyon óvatosan a görgős-kocsi tartályládáiba ürítünk. Nem tárolunk, a leszedett termést lehetőleg már másnap a feldolgozóhoz szállítjuk. Most a pálinkafőzők keresik nagyon a birset.

– Megéri birset termeszteni? Hogyan ítéli meg a faj jövőjét?

– A kezdetben -úgy 10-15 éve- nem egyszer a nyakunkon maradt a birs. Amióta a magyar pálinka védetté vált, felszökött az ára. Számításaim szerint az önköltség a bevétel 40-45%-a, tehát jelenleg viszonylag jól jövedelmez. Mostanában a magas átvételi árak miatt sokan belekaptak a telepítésbe, érzésem szerint meggondolatlanul. Az Erwinia fogja kiszelektálni a termesztőket, mert az olyan gazda, aki a tábla végén hagyja az elhalt nyesedéket, ne számítson hosszú életű ültetvényre!Ráadásul a környező ültetvényeket is szennyezi, mert a kórokozó baktérium a széllel is terjed! Szerintem a megoldás toleráns illetve rezisztens fajták keresése, illetve előállítása.

– Úgy látom, hogy nagyon kedveli a gyümölcstermesztést, a növényvédelmet is magas fokon űzi.  Honnan ez az elhivatottság?

– Most 63 éves vagyok, és hálával tartozom szüleimnek, hogy hosszú ideig dolgozhattam velük a gyümölcsöseinkben. Érettségi után 1969-ben vettek fel a Kertészeti Egyetemre. Azt elvégezvén később megszereztem a növényvédő szakmérnöki oklevelet is. Tudásomat a lajosmizsei Kossuth Tsz-ben kamatoztattam. Jó iskola volt. Szinte gyalogmunkásként kezdtem, és a főkertészi rangig vittem az évek során. Most pedig nyugdíjas vagyok. – Köszönöm a beszélgetést, további sikeres kertészkedést kívánok.